Az élet napos oldala.. / interjú



tintahalas édeskömény saláta

Ha azt mondom: "Az élet napos oldala", sokunknak mindjárt eszünkbe jut Török -Bognár Renáta. Csodálatos fotói, melyek tele vannak élettel, természetességgel, engem is lenyűgöznek. Reni megkeresésemre igent mondott, aminek nagyon örültem. Ezért ma az Ő történetét olvashatjuk:



az eszközök

• Reni, hogy indult a blogos pályafutásod? Azt tudjuk, hogy szerettél főzni, de mi késztetett arra, hogy belevágj a bloggerkedésbe?

Nagyon sokáig nekem tudomásom sem volt az internetes blog műfajáról, azt sem tudtam, hogy léteznek egyáltalán olyan adott témákra specializálódott internetes naplók, mint pl. a gasztroblogok. Aztán amikor külön költöztünk, sokat bújtam a netet és akkor bukkantam rá ezekre. Nagyon megtetszett és mivel állandóan el akartam újságolni mindenkinek a konyhai sikerélményeimet, így úgy gondoltam, hogy ez lesz a legmegfelelőbb kommunikációs csatorna. Először úgy gondoltam, hogy biztos csak a hozzátartozóim fogják olvasni, de mára már több ezren rendszeresen követik a bejegyzéseimet. 



friss tojás a mamától

• Hogy találtad ki a blogod címét?

Nem is tudom pontosan, hogy miként ugrott ez be. Valami olyat szerettem volna, ami a főzés és a fotózás iránti szeretetemet tükrözi majd és titkon bíztam abban, hogy egyszer anyukámon kívül másnak is tetszeni fog az, amit csinálok és meghozza a napsütést a mindennapjaikba. Lehet ez így butaság, de ennél okosabb választ nem tudok adni. 



Amalfi

• A fotóid csodaszépek. Ezt elmondhatjuk mind az étel-, mind az esküvői és családi-, mind az utazásaid során készített fotóidról. A fényképezés is régi hobby? Tanultad a fotózást?



túristák, gondolák

A fényképezés mondható régi hobbimnak. Amikor gyerekkoromban a kis filmes kompakt gépemmel jártam kirándulni, már akkor is szívesen fotózgattam, bár a papám szerint elég bugyuta, elcsúszott kompozíciókat sikerült összehoznom (ami valóban így is volt). Persze akkor kínosan ügyelnem kellett arra, hogy 24 kocka, az bizony 24 kattintást jelent, így nem lehetett agyba-főbe exponálgatni, sőt még a költőpénzemet is ügyesen kellett beosztogatnom, hogy elő tudjam hívatni a fotókat. Amikor megismerkedtem a férjemmel (6 éve), akkor neki volt egy digitális kompakt gépe. Ekkora datálható talán az, hogy komolyabban elkezdett érdekelni a fotózás és annak mikéntjei. Három éve a kompakt lecserélődött tükörreflexesre és innentől kezdve, betegesen „expofüggő” vagyok. Tanulni sosem tanultam, úgy gondoltam, hogy inkább magam próbálom meg kitapasztalni az összefüggéseket, hogy tudatosan tudjam kezelni a gépet. 



látkép Velence

• Külön eltervezed, melyik ételed fog a blogba bekerülni, vagy csak spontán jön, a pillanat hevében?

Nem szoktam konkrétan megtervezni, hogy mi kerüljön publikálásra, hiszen én alapjáraton nem a blogra főzök, hanem az kerül fel oda, ami itthon az asztalra. A blog nélkül is ugyanilyen kísérletező kedvű lennék.




rucolas spaghetti

• Hogy találsz időt a főzés közben a fotók elkészítésére? Mennyivel növeli meg az étel elkészítésének idejét, hogy közben fotó készül róluk, nincs nagy rumli miatta?

Az elején még elég szerencsétlenül bonyolítottam ezeket. Mire felszolgáltam az ételt kihűlt, pedig nem pipiskedtem sokat a fotók komponálásával. Sosem volt megfelelő fény, nem volt megfelelő optikám stb. Téli időszakban kezdtem el írni a blogomat, amikor munka után hazaérve már teljesen sötét volt a lakásban.
Ma ez már egészen másképp zajlik, hiszen itthonról dolgozom, nem kell kapkodnom, nyugodt körülmények között, szép fényekkel tudok fotózni. Ha megvan, hogy mi lesz az étel, akkor kitalálom, hogy milyen háttért szeretnék hozzá látni, milyen formában szeretném tálalni és milyen kiegészítőket, textileket használok majd hozzá. Nagyjából felépítem a kompozíciót és így már csak a kitálalt ételt kell elhelyezni.
Sokszor készülnek fotók a hozzávalókról, ezeket általában akkor készítem, amikor még nem állok neki a főzésnek. Szerintem az étel elkészítésének idejét nem növeli meg abszolút, na jó, lehet, hogy 2-3 perccel igen, de ez lényegtelen. Ma már nyugodtan, ügyes logisztikával intézem ezeket. A férjem megkapja az adagját, hogy ne éhezzen, és egy másik tányérral én elvagyok. 





az edények

• Hogy képzeljük el; főzés közben a család apraja, nagyja is körülötted tüsténkedik?

Mivel ketten élünk itthon (meg a macska), így nincs nagy sürgés-forgás. Dani ki-kijön a konyhába, megnézi mi hogy áll, de ennyi. 



esküvő

• Az ételeid fotózása után egyszer csak jöttek az esküvők és családi fotózás? Mesélnél róla, hogy indult?

Az esküvőfotózásnak tulajdonképpen semmi köze az ételfotózásos hobbimhoz. Az első esküvői fotóimat barátok, ismerősök nagy napján készítettem, amikor meghívottként voltam jelen (2009-ben). Feltöltöttem őket a netre (a blogomra) és ezek alapján indultak be a felkérések. Ez év szeptemberéig szinte egy szabad hétvégém sincs. Igazából a gyerkőcfotózást is szeretném komolyan űzni, csak ehhez még be kell robbannom. Sajnos nem nagyon tudtam referenciát építeni az ismerősi köröm segítségével, így ajándék fotózásokat sorsoltam stb. Most már azért érkeznek megrendelések ebben a témában is (újszülött, baba, nagyobbak, kismama). 




baba fotó

• A blogodat harmadik éve írod. Gondoltad volna, hogy ez idő alatt megváltozik az életed?

Igazából a változás, ami történt az életemben, az nem a blogomnak köszönhető. Persze nagyon sok mindenkit megismertem általa, új kapcsolatokat építettem ki, de a gasztronómia nekem továbbra is csak hobbi, vagy szenvedély, azonban nem megélhetési forrás. Az is igaz, hogy sokkal nyitottabb lettem kulináris téren, nagyon sok új technikával és alapanyaggal ismerkedtem meg, de a gyökeres változást az okozta, hogy felhagytam a „civil” munkámmal és szerencsét próbáltam a fotózással. Sosem gondoltam volna, hogy így alakul és nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az, ha valaki azzal foglalkozhat, amit szeret csinálni, hatalmas ajándék és meg kell becsülni.





pisztáciás sütemény hozzávalók

• Most már fő foglalkozásban is a hobbidat művelheted, ami szuper dolog. Nagyon rögös volt az út idáig? Volt idő, amikor nehézségbe ütközött a blog üzemeltetése?

Volt olyan, amikor le akartam zárni a blogolást, aztán visszahőköltem, mert rájöttem, hogy én ezt szeretem csinálni és hiányozna, ha nem lenne, még ha nem is volt rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna. Igen, mondhatni rögös út vezetett idáig, hiszen nem hullott semmi az ölünkbe, nem származunk tehetős családból és meg kellett dolgozni azért, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék. Persze a férjem nélkül ez biztos, hogy nem sikerült volna, nagyban neki köszönhető, hogy egyáltalán meg mertem tenni azt a lépést, hogy otthagyjak egy biztos munkahelyet. Továbbra is leszögezem, hogy a blog nekem nem hoz pénzt, ez tényleg csak hobbi. 





spagetti homárral

• Mennyire foglal le a munkád, a blogírás, jut szabadidőd mellette, (ezt mivel töltöd)?

Igazából mióta fotósként működöm a szabadidőm összeolvadt a munkaidővel. Mivel azzal foglalkozom, amit imádok csinálni, tulajdonképpen sosem érzem azt, hogy dolgoznék. A blog írása nem jelent nagy terhet, mivel főzni e nélkül is főznék, az ételek fotózásának ideje alatt pedig legalább kicsit elszakadok a retusálástól. Viszonylag ügyesen be tudom osztani az időmet, bár mivel a magam ura vagyok, sokkal könnyebb a helyzetem. 



garnéla

• A fotóidon mindig gyönyörű vidéki stílusú háttereket, beállításokat láthatunk. Otthonod is ezt a stílust tükrözi? Megosztanál pár képet velünk az otthonod kedvenc helyeiről? És ha egy családi fotót is láthatnánk?

 Hát… ez vicces, mert egy panellakásban lakunk, ami erősen felújításra szorul. Konkrét stílust sem lehet ráaggatni, mert még nincs kész, gyakorlatilag üresek a szobák. A konyha félkész, a közlekedőn még régi linóleum van, a szobák falai fehérek… Majd ha egyszer elkészül, akkor szívesen mutatok fotókat. Amúgy a legnagyobb vágyálmom egy vidéki stílusú ház, nagy kerttel stb.  





pancake karamellizált dióval

• Biztos családod is örül a sikereidnek, hogy fogadják a hobbyd, a hétvégi munkákat?

Nagyon örülnek neki. Eddig a családban gyakorlatilag senki sem foglalkozott azzal, ami az álma volt, én vagyok az első, akinek ez sikerült. Mindenki nagyon büszke rám és persze mindenki nagyon elfogult. 





kakaós madeleine

•  Most olvastam a bejegyzésedben, hogy az európai gasztroblogok között az első 10-ben szerepeltél, sőt elsőként jelentetett meg az író. Gratulálok! Milyen válogatás volt? Mit éreztél, mikor megtudtad?

Ez igazából nem egy hivatalos top 10, hanem az oldal írójának egy szubjektív válogatása, tehát abszolút nem egy hivatalos ranglista. Ez olyan, mintha én válogatnám össze a kedvenceimet. Jól esett nagyon, hogy bekerültem a kedvencei közé, de ettől az én blogom még ugyanúgy a „kicsik” közé tartozik. Az pedig, hogy az első helyen jelentetett meg csupán annak köszönhető, hogy az én blogomnak a neve kezdődött „a” betűvel.




narancsos korianderes keksz

• Reni, nagyon köszönöm az interjút, sok sikert kívánok a munkádhoz és "Az élet napos oldalához". És még egy kívánság: Legyen az életed mindig a napos oldalon!:)

• Még nincs Vége!! Renáta készült Nektek egy új inycsiklandozó recepttel. Ezt csak itt olvashatjátok, még a blogján sincs fent:)



bulgur

Kakukkfüves bulgurral töltött gomba

Hozzávalók 2 főre:

10 db gomba (pl. csiperke)
1 kisebb fej vöröshagyma
2-3 ág kakukkfű
2 ek. bulgur
frissen reszelt juhsajt
olívaolaj
só
bors




hozzávalók

Elkészítés:

A hagymát vágjuk apróra, majd kevés olívaolajon pároljuk meg.
A bulgurt öntsük fel 4 evőkanálnyi vízzel, majd főzzük meg pár perc alatt.
A gombákat tisztítsuk meg, törjük ki a szárukat. Az előbbieket helyezzük egy sütőtálba, az utóbbiakat vágjuk apró kockára.
Keverjük össze a gomba összevágott szárát a bulgurral, a párolt hagymával, a kakukkfű leveleivel, sózzuk és borsozzuk. Töltsük meg vele a gombafejeket, szórjuk meg a tetejüket sajttal, locsoljuk meg kevés olívaolajjal, majd toljuk 200°-ra előmelegített sütőbe 20-25 percre. Ha  nagyon elkezdene pirulni a teteje, takarjuk le alufóliával.
Melegen tálaljuk.




az elkészült töltött gomba

Reni blogját az "Az élet napos oldala"-t megtaláljátok itt!
Az utazásai során készült fotókat itt!
Az esküvői- és babafotókat pedig itt!




evőeszközök

A fotókat az interjúhoz Reni biztosította. Az Ő tulajdonai. Felhasználásuk kizárólag Renáta engedélyével lehetséges!